2009. november 10., kedd

Olajfák hegye



Sziklatemplom Jeruzsálemben






Posted by Picasa

2009. november 7., szombat

Beduin pásztor szamárháton

A juhok szép sorban követik a pásztort.
Látjátok,hogy milyen kietlen ez a hely ?
Zöld legelő helyett kövek-kövek mindenfelé.
Amikor 2000-ben kiköltöztünk a Hargitára a Táboron kivül (itt épitettünk házat,Barnabás is ide vágyott,itt is van eltemetve),akkor történt,hogy következő tavasszal nekifogtam ásni a ház melletti parcellát,avégett hogy egy kis konyhakertet létrehozzak.Ástam-ástam egyik nap,másik nap.Végül belefáradtam,mert minden ásónyom után 5-6 követ kellett kidobigáljak.Aztán nagy kövekkel is meg kellett birkóznom.Volt olyan is,hogy 5 ember segitségére voltam utalva,hogy kiemeljük és továbbtegyük.
Lassan kőkerités is lett a szegélyen.Végül belefáradva az egészbe,gondoltam feladom...nem érdemes.Ahogy bementem a házba a Kossuth rádió Izráelről tartott tájékpztatót ,és ekkor mondta a riporter,hogy Izráel földjének kb.70 %-a kő.És mégis virágzó kerteket tudtak létrehozni a Khibbucokban.Datolyaültetvények,pálmák,füszernövények,zöldségek teremnek itt kifejlett öntözőrendszer által....Mikor ezt hallottam ,rögtön kimentem ,és tovább folytattam az ásást,És sikerült.Elsö évben nagyon szép retek termett itt.Majd a málna szaporodott el,ami ebben az évben is megörvendeztette az itt nyaraló unokákat.
Mennyire hálásak lehetünk az Úrnak azért is,hogy van vizünk,esővizünk is bőven.Ott Izráelben annyira kevés a viz,hogy nagyon okosan kell gazdálkodni vele.Ha valaki a megengedett határtó fennebb használ vizet,a határon felüli vizmennyiség tizszeresét kell megfizetni.
Azt igértem az Úrnak,mióta a Szentföldet megláttam,hogy minden nap mig élek,megköszönöm a vizet,amit ad itt nekünk a Hargitán,de legfőképp azt,hogy ÉLŐ VIZRE találtam az Úr Jézus Krisztusban.Ó,milyen,ó milyen boldog vagyok !

2009. november 6., péntek

Gyönyörü ez a táj / IZRÁELBEN/




JUDIT-egy meglepetés

Judit sötétszemüvegben
Annyira sokat jelent számomra az,hogy vele itt Izráelben találkoztam...
Megérdemel egy külön bejegyzést !
Rövidesen......

A Jordán partján



2009. november 5., csütörtök

Olajfák árnyékában

Ismerős útitársak :











Hajas Bálint(krasznai származásu-most Kiskőrösön él)Lakatos Ottó (férjem unokatestvére -valamikor régen Lupényban,majd Zilahon jelenleg Kiskőrösön él),Erdő Endre (hajdanán Ürmösön,majd Brassóban,aztán a Hargitán,,,jelenleg Udvarhelyen lakik,László Imre valamikor Ócsán,majd Amerikában ,jelenleg pedig Kárpátalján) ,az Imre hátánál pedig Erdő E.felesége Eszter látható...Még más ismerősök is voltak.Remélem előkerülnek ők is ...rendre


2009. november 4., szerda

Közeledik az este



Ez a ház cseréppel födött ...(ez is kőház)


Legtöbb épület Izráelben lapos tetővel készült.Néha látni ilyet is,cseréppel födöttet,de ez nagyon ritka...

Mindenütt kőházak....



Nagy múltu fák között MIHA lépked

Miha az izréeli idegenvezetőnk.M.O.-ról származik.Zsidó nemzetiségü.Három éves korában települt ki a szüleivel Izráelbe.Azóta itt él...Nagyon gazdag magyarázatot tartott minden helyről,ahol jártunk.

Kapernaumban járunk

Mellettem épp Lize van .

PANORÁMA / a Kármel hegy tetejéről nézve/

Itt a Kármel hegyen élte át a nép azt a nagy csodát,amikor Illés imájára tüz szállott le az égből és a vizzel bőven leöntött oltár lángra lobbant a Baál papjainak szemeláttára.
Akkor alászálla az Úr tüze, és megemészté az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, a mely az árokban volt./1Kir.18,38/


2009. november 3., kedd

Római és keresztyén emlékek CAESAREA-ban

Lefelé lépcsőzünk....
Hogy hányszor eszembe jutott a férjem,mialatt a lépcsőkőn le vagy föl kellett menni,néhol szük folyósokon lehajolva lépkedni ,s mindezt 38-39 fokos melegben....Ő nem tudta volna tartani ezt az iramot.A szive sem birta volna,a gyenge látása sem ...Tudta az Úr,miért történt a baleset.....meg akart óvni az Úr egy súlyosabb tragédiától.
Mindezidő alatt ő Keresztúron időzött az Ernő fiunk családjában:Teréz és Napsugár ,valamint a két unoka Beáta és Júlia társaságában.
Napsugár lányunk Ernőt helyettesitette az iskolában (angol órákon),a férjem pedig a gyülekezeti szolgálatokban próbált helytállni.
Mire hazaérkeztem ,majdnem teljesen rendbejött a lába.Most már sokat gyalogol (többször is egy nap le a táborba).AZ ÚR A GYÓGYITÓ !
És hogy várt engem haza ? Meleg otthonnal,szerető szivvel...diszben felöltözve ...(öltöny,fehér ing,nyakkendő,lámpa felgyújtva,ő pedig a ház előtt várakozva) Jó lett volna lefényképeznem !!!