2009. február 27., péntek

És itt vannak a szülők is



Hajni es Barnus-milyen boldogok !Akkor is boldogok voltak,mikor náluk jartam 2oo1 októberében.De mégis volt hiányérzetük.Már gyerekszoba is volt,csak gyerek nem.Hogy nekem mit jelentett az a hét,amit náluk töltöttem,azt is leirom a következő bejegyzésemben,ha az Úr megsegít.

2009. február 22., vasárnap

IKREK-ugye milyen szépek ?



Január közepén kaptam Amerikából ezt a szép képeslapot hagyományos postán.Már akkor megörökitettem a fényképezőgépemmel,de mindeddig elmaradt,hogy feltegyem a blogra.Most ,hogy Evódia útrakelt az amerikai kontinens felé,újra aktuális ez a kép.Hisz emlékeztet Amerikából Hajnira és Barnira akiknek vendége voltam egy kerek hétig 2oo1 őszén a Barnabás fiunk halála után.
Nos ez a két aranyos csöppség épp ebbe a családba érkezett 2oo8 december elején .Nagy csoda !Pontosan éppen nem tudom,de talán 16 év,vagy 17 év várakozás után érkeztek ezek a babák .Egyszerre kettő !Az Úr áldása legyen rajtuk és szüleiken !
Még folytatom.....

2009. február 19., csütörtök

Nagyapa ölében olyan jó !



Nagyapa,te hány éves vagy ?



Egy este egy unoka a nagyapjával beszélgetett, egyszer csak hirtelen megkérdezte:- Nagyapa, hány éves is vagy?A nagyapa !így válaszolt:- Hadd gondolkozzam egy kicsit
A televízió, a gyermekbénulás elleni védőoltás, a fénymásoló gép, a kontaktlencse és a fogamzásgátló tabletta előtt születtem.Nem volt még radar, hitelkártya, lézersugár és pengekorcsolya.
Az ember még nem lépetta Holdra, és nem léteztek sugárhajtású utasszállító repülőgépek.Nagyanyád és én összeházasodtunk és azután együtt éltünk, és minden családban volt apuka és anyuka.
Még nem találták fel a légkondicionálót,a mosogatógépet,a szárítógépet(a ruhát egyszerűen kitették száradni a friss levegőre).Én a számítógép,a kétszakos egyetemi képzésés a csoportterápia előtt születtem.
Az emberek nem analizáltatták magukat, legfeljebb amikor az orvos vér- vagyvizeletvizsgálatra küldte őket.25 éves koromigminden rendőrt és férfit "uram"-nak szólítottam,minden nőt pedig"asszonyom"-nak vagy "kisasszony"-nak.
Párjuk a galamboknak ésa nyulaknak volt,de nem az embereknek.Az én időmben ha egy hölgy felszállt az autóbuszra vagya villamosra, a gyerekek ésa fiatalok mindenki másnál hamarabb álltak fel,hogy átadják neki a helyüket, de ha állapotos volt, a helyére kísérték, és ha kellett, megváltották a jegyét és odavitték neki.
A nő elsőként lépett liftből ki; alátolták a széket, hogy leülhessen; egy férfi sosem üdvözölt úgy egy nőt,hogy ne állt volna fel, ha éppen ült, kinyitotta előtte az autó vagy bármi más ajtaját, és a férfi segített neki levenni a kabátját.
Az én időmben a szüzesség nem okozott rákot, és a családi erény bizonyítéka volt a lány, és a tisztaságé a férj számára. A mi életünket a tízparancso-lat, a józan ész, az idősebbek és az érvényes törvények tisztelete szabályozta.Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget tegyünk jó és rossz között, és hogy felelősek vagyunk tetteinkért és következményeikért.
A komoly kapcsolat azt jelentette, hogy jóban voltunk unokatestvérekkel és barátokkal.Ismeretlen volt a vezeték nélküli telefon, a mobiltelefonról nem is beszélve.
Sosem hallottunk sztereó zenéről, URH rádióról, kazettákról, CD-ről, DVD-ről, elektromos írógépekről, számológépekről(még mechanikusakról sem, hát még hordozhatókról).A "notebook" jegyzetfüzet volt.
Az órákat naponta felhúzták.Semmi digitális nem létezett, sem órák, sem világító számos kijelzők a háztartási gépeken.Gépeknél tartva: nem voltak pénzkiadó automaták,se mikrohullámú sütők,se ébresztőórás rádiók.Hogy videomagnókról és videokamerákról ne is beszéljünk.
Nem léteztek azonnal előhívott színes fényképek. Csak fekete-fehér képek voltak, előhívásuk és másolásuk több mint 3 napig tartott. Színes képek nem léteztek.Nem hallottunk Pizza Hut-ról vagy McDonald's-ról, se az instant kávéról, se a mesterséges édesítőkről.
Az én időmben a fű olyasmit jelentett, amit nyírtak, nem szívtak.Mi voltunk az utolsó nemzedék, amely azt hitte, hogy egy asszonynak férjre van szüksége ahhoz, hogy gyereke legyen.
És most mondd, szerinted hány éves vagyok?- Hát, nagyapó, biztosan több, mint 200! - felelt az unoka.- Nem, kedvesem, csak 60
(Forrás :internet)

2009. február 18., szerda

És itt vannak a többiek is



Ők a pódiumon találtak ( nappali rész)helyet,az előbbi képen levők pedig a konyhai részben.Milyen jó,hogy annakidején Efraim és a férjem igy tervezte ezt a házat.Sokan beférnek.Kell is ekkora légtér a családi házunknak,hisz ha mind együtt vagyunk mint családtagok(szülők,gyerekek,unokák)összesen 22-en vagyunk ,Anettel együtt 23-an.Anett egy ujabb családtag tavaly óta az Evódia családjában.Hála érte az Úrnak.Evódia épp a napokban irta róla,hogy mostanában milyen jókedvü a kislány.Sokat nevet.Tavaly mikor itt volt nálunk gyakran elsirta magát.Még nagyon friss volt nála a veszteség,amit a nagymamája halála okozott.Ezért is ragaszkodott annyira hozzám akkor.Csak velem akart lenni egész nap.

Együtt a Hargitán a ballaiakkal



Néha ilyen népes az otthonunk.Ezen a felvételen a ballai gyülekezet egy -inkább fiatal házasokból álló csoportját láthatjátok,akik a tél beköszönte előtt egy néhány napot itt töltöttek a Táborban gyerekeikkel együtt.Milyen jó volt viszontlátni és együtt örvendezni az Úrban,emlékezve a múltra,hálát adva a jelenért ,és a jövőért is.
Szilágyballa volt első állomáshelyünk.Ott avatták fel a férjemet lelkipásztorrá 74-ben.
Ott kezdte meg az iskolát Efraim,
Ott született Evódia (vagyis a mellette levő faluban)
Ott zuhant le Ernőke a betonkerités korlátjáról 2 méterrel alant a betonkövezetre.(fél óra mulva már biciklizett a háromkerekün.....3 éves volt)
Ott irták ki a férjemet az ujságba (a szekuritáté megkezdte intenziven a támadást)
Ott vette meg a férjem az első új kerékpárt(akkor csak azzal lehetett a körzetet bejárni).Ennek kapcsán van egy sztorink: Az akkor 6 éves Efraim és 4 éves Ernő megragadták az édesapjuk lábát és kérték,hogy vigye őket is biciklivel a misszióútra.Az édesapjuk azt mondta nekik:
-Ti még nem jöhettek misszióba!Kicsik vagytok még.
-De mit kell ott csinálni édesapám?
-Hát sirunk a sirókkal és örülünk az örülőkkel.
-Egy kis idő mulva a két fiu (miután együtt megbeszélték a dolgot )újra előáll.
-Megyünk mi is édesapámmal!
-De nem jöhettek!
-De igen,mert megegyeztünk ketten,hogy édesapám fog sirni,mi pedig örülünk.
(Gyerekésszel ők igy fogták fel a dolgokat)
Azóta sok idő eltelt...Felnőttként ők is látják velünk együtt,hogy a missziómunka nem lehet egyoldalú.Együttjár ez a kettő:
Örüljetek az örülőkkel,sirjatok a sirókkal !Róma 12:15


-

2009. február 13., péntek

2009. február 12., csütörtök

A Hargitára visszatért a tél


Ma hajnalban és reggel is a szél erősen rázta az ablaktáblákat. Nemsokára elkezdett havazni. Olyan szép lett a táj.
A férjem ma reggel indult a Szilágyságba Király Barna testvérrel kocsival.Reggel 10 óra körül indultak és csak este 9 körül értek Zilahra.A havazás miatt volt ez. Kocsik fordultak keresztbe az úton,s így a forgalom elakadt.Nekik,hála az Úrnak nem esett bajuk.
Holnap Efraim eljön Zilahra az édesapja után és elviszi Kéczbe /az ő körzetébe.Onnan szombatra a férjemnek el kell jutnia Perecsenybe, mert ott lesz evangélizálás. Vasárnap is ott lesz még a befejezésen,majd folytatja tovább az utat....Nádasd, Szamosardód,Zilah.
A fenti kép az udvarunkon levő Tarzan terasz téli pillanatfelvétele.Sok imádság, bűnvallás hangzott el már ezen a helyen/persze nyári időben/. Legtöbbet a táborozók vették igénybe.De az unokák is nagyon szeretnek ide fölmászni.

Dajka Piroska


Lánykori barátnőm volt a 60-as években.Akkoriban
buzgó,örökké jókedvű énekes pacsirta volt.Majd később
lankadás,kisértés,az Úrtól való eltávolodás következett .
Világba ment férjhez.Sok év keserűsége volt ennek az ára.
De az Úr nem mondott le róla.Mi sem.
És megtörtént a csoda.Piroska visszatért az Úrhoz,a gyülekezethez.
Most újra lelkesen énekel .S ami még nagy öröm,hogy
felnőtt lánya is az Úré lett.Csak képen láttam,nem találkoztam vele,mert odavolt külföldre dolgozni.Telefonon sikerült vele beszélni.Jó volt a hangját is hallani messze Olaszországból ,és megbizonyosodni afelől,hogy szereti az Urat.
Kivánom és kérem az Urat,hogy Piroska egész családja legyen az Úr Jézus követője!

2009. február 10., kedd

Papp Elemér


Csodálattal tölt el mai napig is, ha visszagondolok erre a családra. Elemérnek és feleségének van két szép egészséges gyereke és még magukhoz fogadtak két árvát.A képen a fogadott gyerekekkel vannak együtt. Nagyon sok türelem és odafigyelés az ára, de abból van nekik bőségesen. Felülről /az Úrtól/ kapták.

Lupényi bapt. gyülekezet /2008 június/

Az Ige olvasása, hallgatása

Az előtérben Borzási Sándor-a gyülekezet előljárója. Ő az, aki hűségesen küldi emailen minden vasárnapra az igemagyarázatokat és az alkalomhoz illő verseket azoknak a pásztoroknak és gyülekezeteknek, akik ezt kérik. Áldja meg az Úr őt továbbra is sok erővel, kitartással ebben a munkában családjával együtt!

Lupényi gyülekezet /a hallgatóság egy része/


A lupényi imaházban együtt énekelünk

2009. február 8., vasárnap

Fenn a hegyen


Itt vagyunk azon a dombtetön,ahol 1967 aug.23-án a csendesnap végén (jelen volt a gyülekezet apraja-nagyja)útban a domboldalon ,lefelé az a fiatalember,kinek neve Veress Ernő,akit akkor láttam először,de aki közel egy éve imádkozott értem,megkérte a kezemet.
Váratlanul ért az egész.De hadd álljon most itt egy részlet abból a versből,melyben a férjem erről emlékezik 2005-ben.A vers cime :ELISMEREM !
Harmincnyolc évvel ezelőtt
ott a hegyen kértem meg őt,
hogy a feleségem legyen!
Ő megbotránkozott ezen.....
Furcsa volt a leánykérés.
Nem volt benne:de.....,ha....., vagy és.....
Isten nekem rendelt!- mondtam,
S már a végénél is voltam.
Ő szeliden tiltakozott,
Mivel sokan voltak még ott,
Éltes fülek,jártas szájak,
Akik ilyesmire vágytak.
Nem is vártam akkor választ.
Tudtam,hogy majd engem választ!
Megköttetett nemsokára
Kettőnknek a házassága.
Még ma is tart,hála-hála,
Nem imádkoztam hiába.........../részlet/

2009. február 7., szombat

Gyöngyike - Borzási Sándorné


Náluk szálltunk meg. Gyöngyike még gyógykezelt is mindkettőnket, mert eléggé levert minket akkoriban az influenza. A virágai is csodaszép színben tündököltek. És persze ő is ragyogott. Férjével együtt szeretetben szolgálják az Urat és a vendégeket is. Áldja meg őket az ÚR!

2009. február 6., péntek

Vissza az időben

Tavaly március 17-en volt házasságunk negyvenedik évfordulója.Ugyanezen a napon volt a megtérésem is öt évvel korábban,17 évesen ott a Retyezát lábánál Lupényban.
El is látogattunk tavaly junius 5-én Lupényba.Meghivást is kaptunk ez utra a lupényi gyülekezettől és Máté testvértől is.Evangélizació is volt ezekben a napokban.
Szabad időnkben felkerestük azt a helyet jobbanmondva azt a lankás hegyoldalt ahol a lánykérés is volt.Akkor ezt irtam a naplómba :
Ha hazaerkezunk Gyergyoba,majd sok kepet es erdekes beszamolokat teszek fol a blogomra,ha az Ur eltet.Erdemes volt ide eljonnunk.
Aztan jött az a virus ,amely miatt a számitógépem megrongálódott.Nem sikerült kepet sem és bővebb beszámolót sem irni.Most megpróbálom.....